Tegnap délután két autóval, egy klassz nyolc fős társasággal utaztunk haza a Balatonról. Megbeszéltük, Simontornyán ebédelünk.
Mi mentünk elől, étterem balra, index, parkolás. Gyula 2-3 autóval mögöttünk. Egyszer csak dudálás….még egyszer, még egyszer…
Mire feleszméltünk: a Gyula előtti autó vezetője nem győződött meg arról, hogy a vasúti átjárót el tudja-e hagyni az előtte araszolóktól vagy nem??? Utóbbi történt.
Öt fő az autóban, bezáródva a két sorompó között. A lámpa rég piros, a vonat közeledik… és mindenki rémülten áll. Gyula kiugrott az Audiból, odarohant a síneken veszteglő kocsihoz, kiált neki:
Gyere hátra!! ( ő ugyanis azonnal hátratolatott, h helyet adjon a bajban lévőnek)
Tolatás, sorompó letörés, majd másodpercek alatt x+y sebességgel átrobogott előttük a vonat.
Tegnap Kerekgyártó Gyula megmentett egy ötfős családot. Hát ez az, ami inspirálta az írásom. Végtelenül büszkék vagyunk rád, Gyula!!!
Te voltál a leggyorsabb, aki ezt a katasztrófa helyzetet felmérte és cselekedni is bátor volt, hogy megelőzze! Pedig voltunk egy páran a kereszteződésben.
